Padla L Mária (HenGau) - Egyszer talán, .... bután - Omega - Ismertem egy lányt 18+

- Te, Kata, láttad, h teszi magát, amióta új csöcse van.  - Ja -ja, láttam. - mondja méla unalommal Zsana, a kávéját kavargatva. - Te, hogy lenne jó a hajam, ha balra vagy jobbra fésülném.  Egy kis hullám, ...... vagy nem .....? Szemei a távolba révednek, bambán, s közben arra gondol, h milyen jó az a férfi amott, .... a szembe házban. Talán fel kéne szedni, .... valahogy.  Hátha jobb lenne mint a mostani pasija. A konyhából, ablakból nézi, ahogy a hím valamit matat, és izmosnak kinéző testére ruhát húz. Nem olyan izmos mint Robi, de jó, .... dögös, és olyan egyszerű.

Főzni kéne valamit, s közbe pletyózni valamiről Zsanával, de semmi nem jut eszébe. Beleszürcsöl a kávéjába, szeme könnybe lábad, köhög, ... majd üvöltve okádja ki magából a cirkalmas szitkot. - Már megint mért kellett félre nyelnie ezt a kurv@ kávét, h a rosseb enné meg azt a kib@szott szánalmas világot, ... ... .!!

A barinő bambán néz maga elé, szinte meg sem rezzen. Tegnap este buliba volt, kicsit sokat ivott, .... egy pici eki is volt, .... aztán film szakadás. Zsibbadt agyában mintha hangyák mászkáltak volna. Így menjen dolgozni?  A kérdésre maga sem tudta a választ, .... nem hogy más. Nyomorult, fáradt lelke reménykedik, h csak megszopatta valaki, vagy valakik, .... és nem volt más is. Mert, mi van ha terhes lett? Ki lenne az apa?  Megint mehetne abortuszra? Jajhhh, sóhajtott fel.

- Mi van Zsana? Mi bajod? Nem mintha érdekelte volna a válsz, mert a félrenyelési fuldoklásából visszatérve, továbbra is azon tűnődött, h el kéne hagyni Robit. .... De hogy?!

A pasija mindjárt hazaér, nem bírja a barinőjét. Majd megint balhézik, h mért nincs kaja. - Nem jutott semmi az eszembe! - üvölti némán, magában. A könnycsepp lustán megpihen a szeme sarkában. Néha megveri, de hát ez van. Hova menjen el tőle? Nem kell a csóróság, az éhezés, a rongytalanság! Nem kell a sok meló, majd onnan haza, .... és semmi, csak a vegetálás!
Robi néha elviszi hétvégén ide - oda. Múltkor, egy cuki szálódában voltak. Szauna, pedikűr, manikűr, fodrász, és minden. Még moziba is elvitte. Na igen, sokat dolgozik, nem ér rá mindig vele rohangálni, őt tutujgatni. - szokta mondani neki a fiúja, aki azt sem szereti ha kér valamit. Ő tudja, majd ő megmondja mikor, és mit, és ..........

Főzni kéne valamit - mormogja magában, - nem rendelhet, mert Robi utálja. Illatos fürdő is kéne, mert sosem lehet tudni, h akar -e valamit tőle. Olyankor kedves, ....olykor, .... néha.

A zárban megcsörren a kulcs, Zsani riadtan kapja össze magát, köszön, .... majd sietve el.
Robi berobban a fürdőbe, és énekelve tusol. - Jajjjjj!! cica eszem azt a csöpp kis szád ...!! La-la-la-la-....

Tökét markolászva, vakargatva vonul a konyha felé, némi vigyorral a szája sarkában.
- Na cukorfalatom, mi a kaja? ..... Semmiiiii?! ...... Itthon vagy egész nap, nem érsz ráááá!?
A férfi arca eltorzult a dühtől, erős kezével belemarkol a lány hajába, majd teljes erőből megráncigálja. - Rohadt ribanc! - üvölti, majd beráncigálja a szobába, rálöki az ágyra. (Egy kis intim érzés, .... ami a lánynak ilyenkor nem jó.) Egy óra múlva a srác, megfürödve, kisimulva ül a haverokkal, a szomszédos, "Itt zabáld tele magad", kocsmaszerű valamiben.

A lány megfagyott hangulatban néz ki az ablakon, kezében jeges borogatás. - Csak merni kéne, csak el kéne bátran határozni, h megy, és nem marad ezzel a vadállattal. Tudja, h nincs hova, és, és, és  ...., visszaél a helyzettel. Vagy csak ilyen, .... mindenkivel ilyen?. Menekülni kéne, el - el -el, - motyogja magában. - De hova?! - őrjöng benne a fájdalom. Zsanához nem mehet, .... nővérszállón lakik. Most is pénzt jött kérni. Mindenkivel össze - vissza kefél. Mért nem tőlük kér? Robi az utolsó fillérig elszámoltatja! Néha ráförmed.- Spórolhatnál, mit gondolsz, szarom én a pénzt?!
Vissza a szüleihez,  a nyomorba?! Az apja alkoholista. Üt, vág mindenkit ha részeg.

Zuhogó esőben, csapzottan, némán mint valami ázott veréb. Üveges tekintettel néz a semmibe. Később valami imbolygó, szinte hullámzó fejet lát maga fölött. Olyan homályos, kivehetetlen arcot.
- Hol vagyok, .... mi ez? - nyöszörögve préseli ki magából a szavakat.
- Kórház. Be teccccet ájulni a sínekre, ....épp hogy .... Szóval azt mondják a mentősök, h egy centi híja volt, .... szinte. Ja, és a gyomrát is kimostuk. Mit vett be?

A lány minden porcikájában remegett, mintha fázna, .... szája kiszáradva, émelyeg. Hányna, de csak valami fura rosszat öklendezik. Vörösre kisírt szemei kutatnak a hangok felé, majd bágyadtan adta meg magát a tehetetlenségnek, mint egy ázott rongydarab. S ahogy álomba szenderült, foszlányként cikáztak a fejébe a kétségbeesett gondolatok, h ő ezt már nem akarja.
Azt álmodta, h sikerült, .... h végre sikerült neki, az öngyilok. "Látta" ahogy ott fekszik a sínek közt, szétszabdalva, vérbe fagyva, .... álmában.

Egy évig az ápoló fiúval lakott, illetve náluk. Az anyja zsémbes, és rendmániás. Mindig a takarítás, .... precízen. Majd főzni valamit, .... amit mond (most paprikás krumplit, kolbásszal), .... s közbe ő nézi a tévét. Mint egy ingyencseléd, a mindenes, aki örüljön, h nem kell eljárni dolgozni, .... még, .... még nem. Nem talált neki olyan helyet, h ....
Neki kell a boltba, vagy piacra mennie, ....ami jó. .... Olyankor teleszívja magát, a szabadság illúziójával.

- Kicsi lyány, kész van már a vacsora, mingyán jön haza a fijjjam, oszt éhes szegény!? - reguláz ki a szobából a "mama".

Megcsinálta, kibírta. Elviselte a fiú lábának rothadó bűzét, ami szinte szét feszítette a szoba falát. Mindig erős zárt cipőt hordott, és nagyon gyorsan szagosodott. Mikor haza érkezett, nem ugrott a fürdőbe, mint Robi.
Az asztalhoz ült fáradtan, szemei, ahogy két pofára csócsálta a kaját, majd leragadtak. Nyűgös volt.
- Sok volt ez a mai nap.
Ki kellet szolgálni, de ez nem zavarta annyira a lányt. Egy kicsit becsülte, egy kicsit megértette őt. Jó ember, .... valamennyire még szerette is.

Lopott időkben (vásárlás), kifigyelte az "izmosnak kinéző" pasit. Hova megy, hol dolgozik, és úgy általában milyen. Aztán, mikor végre sikerült összeszedni minden bátorságát, "véletlenül", azaz direkt, úgy tett mintha nem venné észere, és nekiment. Elmélázott, a kirakatot nézte, de úgy, h úgy tűnjön .... mintha nem venné észre. Mintha ez, csak a véletlen műve volna.
- Jaj, bocsánat, sajnálom. - Megütötte magát? .... Jaj, én is sajnálom. - szabadkoztak. A lány továbbra is kereste az alkalmakat, h lássa őt.  Sokszor ment arra, amerre a férfi, s kis idő múlva már, egymásra is mosolyogtak. Néhány hét, s együtt kávéztak. Keresték a találkozási lehetőségeket, amit a lánynak nem volt mindig könnyű, kivitelezni. Elmondta, h van valakije, és, és .... Na meg a zord "mama"!

Egy év múlva, sietve, titokban pakolta össze azt a keveset, azt a semmit, amije volt. Némi, pici "búcsú" üzenetet hagyva hátra, elköltözött Dénestől.

Talán ez a srác jó lesz, .... talán. Amire mindig vágyott, amit szeretett volna magának. S talán már nem lesz rossz, s talán már nem akar meghalni. Talán ez jó lesz, .... talán. Kicsit bután, s minden minden, .... talán. Egyszer, .... igazán, s bután.

👇

Szegény fiúból uraság 
"Amikor megszületett Bene, és Léna hercegnő gyermeke (fiú), az egész ország ünnepelt."

👆
FeneNagyFeri és ... Családi dráma
"- Feri, h a rák egye ki a beled?! Ilyenkor kell haza jönni?!"
👆

***