2020/09/04

Padla L Mária (HenGau) - Humenka (Emberke) és a világ megtapasztalása 4/1- rész


Padla L Mária (HenGau) - Humenka (Emberke) és a világ megtapasztalása 1-ső rész

***
Uccu neki, fakerék 
****

Egyszer volt, hol nem volt, a Danadongóson is túl, volt egy szép család. Apuci, anyuci. és néhány pulya. Ott éltek szépen, békében, és békétlenségben. 
- Már megint mire ment el az a pénz?!
- Biztos megint a cafatodnál voltál!! 
Megunta a másodszülött ezt a herce meg a hurcát, s eldöntötte, h világgá megy. Meg azt is szerette volna látni, hogy élnek máshol a népek. Ment, mendegélt s mikor a kukoricáson is túl volt, hirtelen megdöbbent. ...... Picit.

- Híjjjnyeee, azt a riherongyos rézfánfütyülőjét neki, h szakadna rá az ég!!
Nézi, szinte levegőt sem vesz. Hát, egy ember van, igen kikelve magából.
- Te Jóska te, tán mi bajod van már megint, .....  he?!
- A kutya a szőrét akartam befonni, hát nem megkarmolt az a macska, h a kánya rúgná meg!!
Humenka gondolta, oda bátorkodik, h megkérdezze azt, amire épp kíváncsi lenne. Még a közelébe sem ért a bátyónak, az hirtelen ráordított.
- Mit lábatlankodsz itt te mihaszna?? Ki vagy?! Takarodjál el magadnak, de hirtelen ám!!

- Te Jóska öcsém, mért üldözted el ezt a mihasznát?? Te fajankó, te!! Száz évenként jön erre valaki, oszt azt is, .... he!! Na, oszt honnan jött, mit mondott??
- A Fityfenéből.
- Azt, meg honnan tudod??
- Láttam!! Ott van la, a fején a fitty, ami lóg le a fejéről a fenébe.
- Na öcsén, hívjuk vissza!! 
- He, te kölök, gyere csak vissza!! Honnan jöttél, meg minek?!

 Humen bizonytalanul ballag vissza, na meg a gyomra is igen korog.
- Én kérem jöttem onnan, mert ott születtem, s laktam valameddig. Éltünk ahogy. Anyánk mondja, h ezt szánta nekünk, az a nagy zöld, aki a hegyekben se, de a felhők felett se lakik.
- Te érted ezt Pista? - Nem la. - sustorogtak magukban a testvér fik.
- Meg azt is szokja mondani, h nem oda buta, meg mi lesz belőled ha napestig csak a napot lopod, mint az apád!! Meg, h hova tette ő az eszét, meg a szemét mikor ..... Órákig zengi a panaszt! Mi meg, ahányan, annyi felé szaladunk szét. Sőt, néha több felé is, h ne kelljen hallgatni ezt a sokkot, meg mindent, amit nem is értünk. Apánk is már egyre ritkábban jár haza.

Na, de ne szaporítsuk a szót, kacsint a levegőbe Pözö, s a vízből magát kihúzva, "álmodta" tovább a mesét. (??) Ki az a Pözö??

- Ti meg kik vagytok, ha én már így kiadtam magam?!
- Én vagyok én, ő meg, az ő, a testvér öccse, meg a bátyja. Annyi évesek, h sok, de már nem is számoljuk.
- Oszt, van -e valami zabálni való, mert igen éhes vagyok, s adnátok -e nekem??
- Mesélj inkább. - Mesélek, ha ehetek, aztán mennék ám tovább. Sok látnivaló vár még rám.
- Nesze krumpli, hozzá tészta, oszt mondjad, mert szájba kaplak!! Lökjed a rizsát, mert tele a pofád!!

- Az apám az erdőt járó, és néha idegösszeomlása van. Állítólag (azt mondja), h a lepcses pofájú anyátoktól, akinek fröcsög a szájából a nyál, mikor ugat vele. Olyankor azt mondja, h elmegy barangolni, megpihenteti a lelkét az erdő zizzenő nyugalmával. Meg, h hallgassa a halál naponta, ezt a sok gyerek zsivajt, az asszonyi vitát, és a rikácsolást. Megy inkább, - mondja, h  békébe vigye a lelkének nyugalmát. Hallgatja inkább a madarak csiripelését, meg az iramló patak csobogását, meg, meg, meg ....... de szép is az, - szokta mondani. Na meg a butykos, amiben jó kis itóka van.

- Mi van?! Hova teszi a békét, ..... meg mi is, hogy van izéééé??!! Miiiiihhh?!
- Hagyjad már had mondja. Könnyes a szeme mint a pocsolya szörnyé. Na mondod -e , vagy üsselek!?
- Az anyám dolgozott volna valahol, amíg el nem fogyott az összes munkahely, így kénytelen otthon, nem tenni, venni valamit. Pedig de másképp gondolta ő lány korában!! - szokta mondani. De így csak szül, mert az a feladata, de már nagyon elege van ebből. Őrjöngve tépi is olykor magát, s ölné meg az életét.

- Mit mondsz, hány gyereke van az apádnak, anyádnak, és hány év alatt??
- 12, és hat.
- CSAK!!!! - fortyant fel Jóska.  Mi ez a kényeskedés, h csak ennyi, ha ez a feladata?!
- Ne ugass már bele, had mondja el!! A fene rágja ki a bélésed!! - torkolta le Jóskát Pista.

- Aszongya, ez a természet rendje ....., meg nem gondolkodtunk el a valamin se.
- De min, és hogy?! Mi van!?
- Kusss már Pista!!
- Hát a mókuskerék, a hagyomány, a megszokás, és a csodabogár.
- Szent habakukkk! - nézett rá kiguvadt szemekkel, az értelem szálát, fonalát keresve Pista.

- Azt mondja nincs kapcsolata, meg egy telefon, h vegyétek fel, de ne dolgozzon semmit ám,  mert .... minek. Se érdek, ..... üres minden. Ezeket hallottam, mondta kicsit pironkodva Humenka.

A két férfi, kábán, laposakat pislogva nézett rá.
- Kész, az agyam megfacsarodott ettől a szövegtől. Miről dumált ez?! - zakatoltak a kérdőjelek a fejében.
Hogy tud ez, ennyi iszonyat baromságot összehordani!? Kusza halandzsa a köbön!! Ezek a mai suhancok!! Egek szent káposztás tésztája!! - emelte kezét az égnek Jóska, majd később Pista is.
👇👇👇

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése